Mindig izgalmas és általában kifizetődő követni a marketing trendjeit, figyelni merre tart a szakma a szakma szerint. Gondoltam írok egy posztot az aktuális trendekről - de közben azon is elgondolkodtam, mi a forrása a trendeknek, hogyan fordul, változik a marketing.

Az egyik oldalról a technológia fejlődése mindig új lehetőségeket nyit - új eszközeink születnek, amik általában felvillanyozzák a velük közvetlenül találkozókat. Hová jut a Google Glass, mi lesz, ha mindenki okostelefonnal jár és nem csak lekövethető, hanem közvetlenül megszólítható lesz? Vége az e-kereskedelemnek és a hagyományos fizikai boltok visszavágnak? Eljön az orwelli világ a központosított hirdetésekkel vagy még demokratikusabb, fragmentáltabb lesz az elérés? Az eszközök olyan gyorsan fejlődnek, hogy nincs idő kipróbálni sem őket, mire kikiáltják forradalminak. Minden ami új olyasmit jelezhet előre, ami fontos lesz, aki először reagál jól járhat: szakértőként viselkedhet.
Itt a legnagyobb veszély az, hogy a szolgáltatói oldalról indított innovációk fogyasztói elfogadottsága kérdéses, Ebből aztán egyre másra jönnek a kipukkadó lufik, azok az eszközök, amikre remek példákat lehet mondani, de ha megkérdezed, hogy OK, de mi van a 4-5 példa után, hol az általános elterjedés és átütő siker, akkor nem lesz mit felmutatni. Látványos, de megismételhetetlen marketingsikerek és megannyi átlagos próbálkozás vagy kudarc - de addigra már régen trendnek lettek kikiáltva.

Aztán ott vannak a tudomány trendjei, a marketingben is egyre több embernek kell tudományos fokozat, így új elnevezések, sőt új P-k lépnek be a tudatunkba. 4P? Hol van az már.. a 7P oktatása is teljesen általános, holott az általános oktatás reakcióideje nem túl félelmetes, és akkor még nem beszéltünk a 8P-ről (Lovelock and Wirtz, 2007. - Productivity), a 9P-ről (Packaging, Permission, Purpose, Philosophy - attól függően kinél olvassuk. :)) de akár elmehetünk a 15P-ig is (Baumgartner, 1991). Ugyanígy jönnek egyre másra a divatos kifejezések is, az új elméleti teóriák a marketingorientációról, a marketing területeiről. Sokszor jelentős lemaradásban a vállalati gyakorlattól - de szépen elméletbe rendezve.
Itt a probléma sokszor az, hogy az elméletek egy része erősen nyögvenyelős, muszájszagú, a gyakorlatot messze lemaradva követő, öncélú kiegészítése a korábbi szakirodalomnak, mint tényleges gondolkodás.Sokszor jók a problémafelvetések, vagy érdekesek a meglátások, de gyakran nem áll össze azért a rendszer, vagy csak a súlyokat nem sikerült megtalálni. 

Aztán ott vannak a nagy szakmai irányok, amikre a gyakorlati emberek rámozdulnak és komoly divattá válnak. Hype volt (és lesz is még) a zöldmarketing, a short-term branding, a társadalmi felelősségvállalás témakörei (társadalmi marketing), gamification, a grassroot marketing és a többi. Kicsit olyan ez, mint a Mekiben az új menű: izgalmas, aki olyan személyiség egyből rámozdul és kipróbálja, de pár év múlva senki sem emlékszik már rá. De mindig kell az új, a szakma nem tarthat minden évben ugyanarról konferenciát, és a szakértők is attól szakértők, hogy olyat mondanak, ami korábban nem volt. Éppen ezért viszont ismétlődik, újra és újra előjön egy sor dolog más köntösben: ami korábban chili burger volt az pár év múlva mexikói burger lesz, majd kis eltűnés után spicy burger néven reinkarnálódik.
Az ilyen divatok problémája az, hogy bár sok forrásból és emiatt nyilván erősen éri el a fogyasztókat a divat - ugyanakkor aki benne van, az éppen a sok forrás miatt nagy versennyel szembesül: bár a trend működni fog, a marketing nem feltétlenül. A gamification tarolni fog (mostani becslések szerint  minden második vállalat alkalmazni fogja rövid időn belül) - de vajon az egyes játékok is működnek majd?

Mondom én, hogy izgalmas. Kifizetődő nyilván attól lesz, hogy gondolkodunk róla. Újabb és újabb impulzusokat kapunk, kérdéseket tehetünk fel, így mindig meg tudjuk újítani magunkat. Az a marketinges aki ugyanazt csinálja évről évre, nem is igazi marketinges. :)