A munka egy részét nem kell neked elvégezned - ha van olyan közösség, aki átvállalja. Például a fogyasztók. Miért ne lehetne egyes dolgokba jobban bevonni őket? A crowd (tömeg) és az outsorcing (kiszervezés) összevonásából létrejött szó ezt jelenti: bízd valamilyen közösségre a munkát a saját alkalmazottak vagy a külsős partnerek helyett. Ha egy munka sok apró részfeladatra bontható, akkor a sok apró részt sokan megoldhatják: ahogy a wikipedia íródik - a közösség minden tagja közösen végzi a munkát, a végeredmény (enciklopédia) apró kis részfeladatokból (szócikkek és ezek kontrollja, javítása) áll össze.

Talán a legkönnyebb a döntéseket "kiszervezni": bevonni a fogyasztókat vagy más közössségeket az irányok kiválasztásába. Sőt akár az alternatívák kidolgozásába, az ötletgenerálásba is. Kiszervezhető ilyen módon az ellenőrzés, a tesztelés egy része, a visszajelzések fontos kontrollt jelenthetnek a bevezetés előtt (közben). Néhányan beleértik a fogalomba a crowdfunding-ot is, amikor a pénzt dobják össze a tömegek. Egyesek új üzleti modellről beszélnek, és ebben is van igazság, hiszen akár egész projectek megvalósíthatók ilyen módon (pl. open source szoftverek), amire korábban (vagy a konkurenseknél) alkalmazottakat alkalmaztak, azt itt ki lehet szervezni. Az egyik kiváló példa errre az iStockphoto, ahol a megvásárolható képek forrása a közösség. (A költségek jelentős csökkentése, szélsőséges esetben akár lenullázása mellett persze a bevételi források is radikálisan visszaeshetnek)

A crowdsourcingnak tulajdonképpen egyetlen feltétele van: egy olyan közösség (vagyis a crowd), akire rábízható a feladat, aki között szétosztható a munka. És aki el is végzi - ilyen értelemben tehát lelkes és elkötelezett tömeg kell. A lelkesedés és elkötelezettség persze jöhet külső motivációból is (pénz, felajánlott jutalom), ha nem elég a belső motiváció, amit a feladat nyújtana (kihívás, a segítés érzése).
Másrészt persze a feladatnak is jól definiálhatónak kell lennie. Egyes esetekben a tömeg együtt, kollektíven végzi a feladatot, mindenki beleteszi a saját kis részét, ebből áll össze a teljes kép (pl. ha az ügyfélszolgálatot a fórumokba szervezzük, az összes fórumozó válaszaival ügyfélszolgálatos lesz egyszerre). Más esetekben az egyes résztvevők a teljes munkát elvégzik, egymással versengve, amiből valaki kiválasztja a legjobb megoldást (a megrendelő vagy a közönség). Mindkét esetben más motivációs eszközök működnek jól (de egy másik trend, a gamification mindkettőnél gyakran előkerül, mint megoldás).

Hogy új dologról van-e szó? Igen is, meg nem is.
Egyrészt az egész ötlet nem újdonság: régóta hagyatkozunk a fogyasztók ötleteire, próbáljuk azokat bevonni a termék- és márkafejlesztésbe pl. a piackutatás során használt kreatív csoportok és az access panelek egy része is ezt a célt szolgálta, szolgálja ma is. Akinek közvetlen kapcsolata és visszajelzése van a fogyasztóktól az ezekre a visszajelzésekre mindig építhetett (bevonva a tesztelésbe, a döntésekbe őket) - pl. sok példa van arra, hogy együttesek a törzsklubjában a rajongóktól a számok megváltoztatására (szöveg, befejezés), címére de akár a következő dal témájára vagy a lemezborítóra is kaphatott ötletet. Az építészetben általános ötlet- és tervpályázatok is a crowdsourcing logikáját követik, még ha nem is neveztük annak korábban. És a tudományban sem ismeretlen a rejtélyek megoldására vagy a sejtések bizonyítására kiírt nyílt pályázat.
Ugyanakkor az internet olyan kapukat nyitott ki, amikre korábban nem volt lehetőség. Olyan csoportok is megszerveződhettek, akik korábban fizikai (pl. földrajzi) korlátok miatt aligha váltak volna csoporttá. És könnyebben elérhetővé tette a közösségeket, a velük való kommunikációt leegyszerűsítette. Ez pedig kinyitotta, "demokratizálta" a fogyasztói (rajongói) bevonást: a visszajelzések kérését, a feladatok kiadását.

A példák zöme nem a kisvállalkozói körből jön: a legnagyobb márkák (hatalmas rajongótáborokkal) és az online közösségek, online vállalkozások tették erőssé ezt a trendet. De azért érdemes megvizsgálni, mit tanulhat belőle egy kisvállalkozás. Először is: vizsgáld meg, van-e elérhető közönség, akiket megcélozz. A vevőid alkotnak közösséget? A szakma? A beszállítók? Ők lehetnek azok, akik elvégezhetnek helyetted feladatokat, tehát ha azonosítottad őket, gondold át, mi érdekli őket, mennyire motiváltak és mennyire motiválhatók? Mibe lehetne, mibe lenne érdemes bevonni őket? Ne gondolj feltétlen nagy dolgokra: nem csak a termékbeveztés, termékfejlesztés során használhatók. Talán elsőre meglepő, de voltaképpen az is crowdcourcing, amikor az iskola rendbehozatja a tantermet a szülőkkel. Neked miben tudnának segíteni? Visszajelzéseket adhatnának rólad, amiket felhasználsz a honlapon? Elvégezhetik az új webes felület usability tesztjét? Segíthetnek dönteni arról, érdemes-e egy beszállító termékeit felhasználnod? Ha ezzel megvagy, már egyszerű a dolgod ( - haha, soha nem az, a megvalósítás is mindig tartogat meglepetéseket, de már nem kell sok mindent kitalálni): csak gondold át, milyen módon éred el őket (A személyes értékesítőkkel? A kiküldött számlalevélben? Online (a honlapon vagy a hírleveledben)? És hogyan fogod motiválni őket? Néha az is elég motiváció, hogy jobb lesz a szolgáltatás, amit kapnak, vagy hogy részt vehetnek egy kihívást jelentő feladatban, de általában azért érdemes kicsit megtoldani ezt.

Nem csak a közvetlen feladat megoldására jó a módszer, hanem fejleszti az ügyfélkapcsolatokat is, általában elégedettebbé teszi az ügyfeleket az, ha részt vesznek a folyamatokban. Hatékonyabbá válhat a céges kommunikáció, ha saját maguk is keresik a kapcsolatot, mert bevontad őket. Úgyhogy érdemes rajta elgondolkodni. Addig is néhány példa, ami jól működik:

• Egy mobilapplikáció logojára pályázatot írtak ki, a beérkezett pályamunkák közül pedig a Facebook közösséget megszavaztatva választottak. (A két típus kiváló kombinációja. Persze el kell viselni, hogy a közösségnek lehet nem az tetszik a legjobban, mint nekünk - de valószínűleg jobb választást hoz a vevők véleménye, mintha a saját ízlésünkre hagyatkoznánk.)
• A pólók design-jának és feliratának tervezésére használja a crowdsourcingot egy online pólós vállalkozás. (Sokkal több ötletet nyerve így, mintha csak saját maguk terveznének, egyben mérve az igényeket még az új változat piacra dobása előtt.)
• Egy rádióadó a hallgatóit kérte, hogy csináljanak közterületi reklámot számára, a legjobb egymilliós jutalmat kaphat. Nem megtervezni kellett plakátokat vagy hasonló: a hallgatóknak maguknak kellett megvalósítani az ötletet legyen az akár utcarajz akár épületre kirakott molinó. (Persze lényegesen több embert elértek így, mintha azt a milliót a médiában költik el.)
• Egy iskola a reklámjai elkészítésében kérte a diákok segítségét - úgy hogy reklámversenyt szervezett. Természetesen olcsóbb és több ötletet generál, mint egy reklámügynökség - még ha nem is olyan profi. (Ezzel együtt a diákok az üzenet átadásában is jobban érdekeltekké, érdeklődőbbé váltak)
• Az ingatlaniroda bevonja az eladó lakások felkutatásába a lakosságot: a motiváció egyszerűen a pénz - adj tippeket és kapsz pénzt. Sokkal kevesebb lakás kerüli el a figyelmüket, mintha csak az értékesítőkre hagyatkoznának. (Nyilván nem váltja ki a belsős munkát, csak kiegészíti. A motivációs rendszerben meg kell oldani, hogy a belsősök ne zárkózzanak el a külső ötletektől, de ne is akarjanak túlzottan azokra hagyatkozni.)
• Egy múzeum a közelmúltról szóló kiállítás kiteljesítésére kért jellemző fényképeket, tárgyakat a látogatóktól. (Ezzel nem csak a kiállított tárgyak, hanem a látogatók számát is növelve.)