Ezt kérdezték a marketinges csoportban:
Persze, lehet, hogy kamu kérdés, de a kialakult diskurzusban sokféle válasz, érv elhangzott. A legnagyobb probléma, hogy úgy tűnik, ez komoly kérdés egyáltalán. Komolyan ennyire nem világos mi a diploma szerepe?! Tegyük tehát helyre az oktatás szerepét és feladatát.
Nincs Facebook kezelő diploma – nem véletlenül
A konkrét részfeladatok elvégzéséhez nem kell végzettség. meglehet mutatni, hogy mit kell csinálni, lehet gyakorolni és aztán képes lesz rá az ember - ez nem célja, nem is lehet célja egy felsőfokú oktatásnak.
Kéne valaki, aki az olajcseréket, izzócseréket megcsinálja a műhelyben – fel se merül a kérdés, hogy vajon erre a pozícióra szükséges-e autószerelő végzettség. A nővérek a kórházban is cserélhetnek infúziót, pedig nincs is orvosi végzettségük. Részfunkciókat látnak el, akár fontosakat is, tanulható lépések sorozatát hajtják végre profin. Lehet, hogy egy nővér többet tudjon egy orvosoknál? Persze hogy lehet. Az is, hogy nem. Ezt csak hosszasan mérve, ismerve lehet megállapítani. Ismeretlenül inkább azt gondoljuk, nem - miközben tisztában vagyunk azzal, hogy valószínűleg bizonyos részfeladatokban jobb.
A marketingek, mint minden szakmának vannak részterületei, funkciói a teljes szakmán belül. Ezek részfeladatok elsajátítására valók a tanfolyamok. Célzottan, koncentráltan segítenek abban, hogy egy eszközt (pl. Adwords), egy módszert (pl. lead konvertálás) vagy egy részterületet (szövegírás) megismerj és elsajátíts. A diploma megszerzése mellett az igazán eltökélt hallgatók ezzel tehetik magukat piacképesebbé a választott területükön. Igen, kedves hallgatók - a diploma nem elég sok helyen. Találd ki a célodat és nézd meg, mi segít azon a területen.
Nem véletlen, hogy nem lehet ennyire szűk területen egyetemi végzettséget szerezni: annak más a célja, jelentése, értéke. Egy végzett hallgató ugyanis nem csak arra képes, hogy az adott feladatot ellása. Ellenben képes megtanulni a konkrét részfeladatot. Egy ideális világban egy végzős marketinges nem tartja magát Facebook-gurunak és egy Facebook-guru nem tarja magát marketingesnek. De hát hol vagyunk egy ideális világtól?!
Mit ér a végzettség?
Amikor én posztolok a Facebook-on (akár politikáról, építészetről vagy orvosi kérdésekről), akkor annak komoly értéke van: hiszen ismertek és tudjátok, hogy mennyire intelligens és olvasott vagyok, hogy mennyire szeretek utána járnia dolgoknak, vagyis lehet adni a véleményemre. Ha azonban olyasvalakit láttok nyilatkozni, akit nem ismertek, akkor kellene valami kiindulási alap ahhoz, hogy tudjátok mennyire megbízható, megalapozott a vélemény. Erre például jó a végzettség: egyfajta általános indikátor arról, hogy az illető már látott ilyesmit, ismeri az összefüggéseket, foglalkozott élete során komolyabban a terültettel. Egy orvos, orvosi kérdésekben hitelesebb, mint egy mérnök. Lehet, hogy az orvos fassságot beszél? Persze. Ahogy a mérnök is lehet, hogy jól ért a kérdéshez annak ellenére, hogy nincs olyan végzettsége. De addig, amíg erről nem bizonyosodunk meg, kénytelenek vagyunk az ilyen indikátorokra támaszkodni.
Akinek végzettsége van egy adott területen arról tudhatod:
- Hogy azzal a területtel akar foglalkozni, hajlandó volt áldozni rá sok időt (éveket foglalkozott a témával) és erőfeszítést hogy elmélyüljön benne. És nem mellesleg képes volt megfelelni a követelményeknek.
- Nem csak a konkrét témát ismeri, hanem szélesebb körű ismeretei vannak, tud tájékozódni, olvasott már a témában. A diplomához kutatni kell, forrásokat keresni, tájékozódni, a témában elmélyedni. Aki a gyakorlatban tanul az csak azzal foglalkozik, amit konkrétan csinál is: nincs nagyobb rálátása a területre. Nem jutnak eszébe olyan válaszok, megoldások, amik nem abból következnek.
- Van egy általános problémamegoldó, kompetencia-tanuló képessége. Azzal, hogy képes volt végezni azzal bizonyította, hogy képes új kompetenciákat elsajátítani (tanulni), erőfeszítést tenni és dolgozni egy cél érdekében. Akármilyen diploma is van a kezében – annak van egy általános értéke: az hogy képes volt azt megszerezni már kommunikál róla.
- És persze ne felejtsük el: egy objektív mérés, igazolás arról, mit teljesített. Papír, ahol az igazolás fontos, minőségbiztosítási dokumentum azoknak, akiknek ere van szüksége. Akinek fontos, és aki képes rá, az megszerezheti. Akit nem érdekel vagy nem képes rá – azt minek alkalmazzuk? Nyugodtan ki lehet írni kritériumként bizonyos pozíciókhoz. Bizonyítson, aztán jelentkezzen.
Végzettség vagy tapasztalat
Nem így vetődik fel a kérdés – illetve tévút, ha így tesszük fel. A konkrét feladatra olyan embert keressünk, aki azt képes megoldani. Az, hogy már máskor, máshol megoldott hasonló feladatokat (referencia, tapasztalat) egy elég jó indikátor, talán a legjobb. Joggal feltételezhetjük, hogy képes megismételni ezt a mi esetünkben is.
De vajon képes lesz-e egy eltérő vagy változó környezetben megismételni? Megtanulni az új dolgokat? Egy más típusú problémával megbirkózni? A problémát szélesebb körben értelmezni, a teljes képet látni? Erre sajnos nem ad választ az, hogy már egy éve futtat Facebook kampányokat, vagy hogy megírt 42 blogposztot 18 témában. Vagyis ilyenkor a kérdés pusztán az, hogy ha egy ismeretlen helyen lerobban az autód, akkor a fodrász, a hentes vagy az autószerelő műhely kapuján kopogtatsz-e be.
Ha csak Facebook kezelésre (mi az egyáltalán?) kell valaki, akkor Facebook-kezelőt keress, ha általánosabbak a feladataid, ha a jövőre is gondolsz, akkor ne Facebookükezelőt keress. A végzettség elsősorban a pályakezdőknél érték, illetve a pályamódosításkor lehet érdekes. Minél messzebb van, annál kisebb a jelentősége. Ha 20 éve vagy a szakmában, akkor még mindig kérkedhetsz ugyan azzal, hol végeztél – de nem ez lesz a legfontosabb ismeret rólad.
A pályakezdő akit felvehetsz többféle lehet:
- még soha semmit nem csinált, soha semmit nem tanult, de nagyon lelkes és fiatal
- pár éve elkezdett dolgozni egy területen és abban bizonyos részfeladatokat megoldott, gyakorlata van benne
- pár éve eldöntötte, hogy ezen a területen akar dolgozni és karriert építeni, befektetett a területbe, ambíciói és tervei vannak itt, megismerte a terület összefüggéseit, ismereteit és most kirpóbálná magát.
Rövid távon vagy rutinfeladatokra az egyik, hosszabb távon, összetettebb feladatokra a másik lesz a nyerő.
Második kérdés: mi a hitelesebb, mit tudsz tesztelni: (1) én a Facebook-kezelés mellett otthon megtanultam a marketinget is, vagy (2) én a marketing végzettségem mellett otthon megtanultam a Facebook-kezelést?
Húsz éve vagyok a szakmában, nekem már nemigen tudsz újat mondani
Nyilván. (Zömében) joggal és megalapozottan érezheti úgy valaki, hogy amit csinált az fontosabb, mint amit tanult. Én hentes/zeneszerző/mérnök vagyok végzettségem szerint, és mégis a PPC/Facebook/szövegírás királya vagyok húsz éve - persze, a tapasztalat sokat ér. Ha valamivel foglalkozol, akkor abban tényleg sokat meg tudsz tanulni. A diploma nem is váltja ki ezt a 20 évet, ezt senki nem gondolhatja. De az öszevetés az, hogy az első napodon is jobb voltál, mint egy végzett az első napján? Vagy hogy egy 15 éve mérnökösködő mérnök, vagy egy 20 éve házakat építő nem mérnök a jobb egy feladatra. Almát az almával.
Doktor Wilsonnak minden rák
És még valami, amit régót hajtogatunk itt blogon is: a szakértelem szélessége és mélysége nem ugyanaz. A Dr. House című sorozat onkológusánk, Dr. Wilsonnak minden betegről, minden tünetről az ugrik, be: hogy rák lesz. Onkológus, ezt ismeri, ebben van tapasztalata, és ilyen betegek látogatják meg. Tud olyan példát, amikor a hasonló tünet rák volt. Arra koncentrál.
Aki a Facebook kezeléssel töltött x évet annak minden a Facebook kezeléséről fog szólni. Volt már hasonló cége, vagy ha nem, akkor is hisz a módszerében, területében (különben nem csinálná). A kérdés csak az: mikor kerül hozzá a feladat, és milyen feladatok kerülnek hozzá. Wilson jobb a rákos betegek gyógyításában - ha már tudjuk, hogy rák.
De miért nem tanítják meg neki a Facebook hirdetéskezelőt
Egyrészt mert nem cél: mindent nem lehet megtanítani, és nem egy részterület specialistáját képezik, hanem széleskörű, mindenre kiterjedő tudást adnak nekik. Nyilván hiba (sőt: eredendő bűn), ha egy marketing képzésen nem hangzik el, nem látják, nem próbálják ki a diákok. Ennek nem szabadna előfordulnia. De ha a képzés részévé teszik is: mit ér ma egy tudás, ha a hallgató másodévben (kb. két évvel ezelőtt) megtanulta milyen gombokat kell nyomogatni? Használható tudás az most is?
Miféle tudásokat kellene még átadni? Legyen profi... és akkor már lehet is sorolni a vicces álláshirdetéseket, ahol 4-5 embernyi szakértelmet várnak egy elvalakitől. Ez nem lehet cél.
Szeretnénk azt elérni, hogy olyan rendszert tanuljon meg a hallgató, ami az eszköz változásával sem válik értéktelenné: ha eltűnik a Facebook, vagy nem lesz többé televíziós reklám mire végez, akkor sem kell kétségbe esnie. Szeretnénk elérni, hogy akár egy multinacionális nagyvállalat egyik fogaskereke lesz a hallgatóból, akár egy KVV egy területéért felelős munkatársa (marketinges), vagy saját vállalkozásában mindenes – mindenhol megállja a helyét.
Persze tessék javaslatokat tenni, mit kellene és hogyan. Sőt jogos a felsőoktatás kritikája is – de ne rossz alapon kritizáljunk, ne támasszunk ostoba elvárásokat, azoknak ugyanis nem lesz jó vége.
Ti mit gondoltok a diploma szerepéről, értékéről? Mit javítanátok a marketing-oktatáson? Mi valósulmeg jól és mi nem?