Ha már annyit pofáztunk arról, hogy a gyakorlat mennyit tanulhatna az elméleti kutatások megismerésével és hogy a marketingoktatóknak mennyire fontos lenne szorosabbra építeniük a kapcsolódásaikat a kutatásokban is a gyakorlati marketingesekkel, úgy döntöttünk, hogy átrágjuk magunkat az Egyesültet a Marketing Oktatásáért és Kutatásáért (EMOK) 2016-os (XXII:) országos konferenciájának tanulmánykötetén.
Nem volt könnyű. Sokat szenvedtünk a sok tudományos (néha feleslegesen és ostobán tudományoskodó) írástól. Ugyanakkor nem volt haszontalan sem. Sőt, néha kifejezetten érdekes. Ez a tudás és ismeretanyag is fontos elem abban, hogy jó marketingesek legyünk és ismerjük a marketing minden területét. És összeszedtük az érdekesebb kutatásokat, amik izgalmasak lehetnek a nem-akadémiai marketingesek számára is. Szemelvények a marketingből, 2016 - fogyasszátok egészséggel.
A sorozat kilencedik része:
9. Milyen kultúrafogyasztók a magyarok? – A hazai kultúrafogyasztás átfogó mintázatai (Pavluska Valéria)
A kultúrának többféle megjelenési formája van, és azt hiszem senkit nem lep meg, ha azt mondom, nem egyformán fogyasztjuk az egyes formákat. A szerző a kutatásban bemutatja, a magyar lakosságban milyen csoportok, szegmensek figyelhetők meg kultúrafogyasztás szempontjából.
Az első dolog, hogy megvizsgálja a lehetőségeket, és a használat alapján négy csoportot különít el:
- klasszikus kultúra (múzeum, színház, kiállítás, komolyzenei hangverseny)
- szórakozás (szórakozóhely-disco, mozi, könnyűzenei koncert)
- tömegrendezvények (sportrendezvény, fesztivál)
- közösségi művelődés (művelődési ház-klub, könyvtár)
Talán nem váratlan, de mégis megdöbbentő eredmény, hogy a legnagyobb szegmens, a lakosság 31,6%-a egyáltalán nem fogyasztja egyiket sem. Az átlagnál kevesebbet is olvasnak - de még tömegrendezvényekre vagy szórakozni sem járnak. Passzívak - ilyen vagy olyan okokból. Az idősebbekre (50+, de főleg a 60+), a kisebb városokban élőkre, az alacsonyabb végzettségűekre jellemzőbb ez a magatartás.
A második legnagyobb csoport (16,8%) a fiatalabbaké, akik jellemzően szórakozni járnak (koncert, mozi), de az átlagnál jóval többet vesznek részt tömegrendezvényen (fesztivál, sportrendezvény) is. Bár az átlagnál kevesebbet olvasnak, de a könyvtárakat, művelődési házakat látogatják.
Az idősebbek körében jellemző (13,7%) az a magatartás, ami az előbbihez hasonló változatos és aktív kultúrafogyasztókat jelzi, akik azonban kerülik a tömegrendezvényeket. Inkább a hagyományos kultúrát kedvelik és ők olvassák a legtöbb könyvet is.Jellemző a magasabb végzettség a körükben, de nem feltétlenül a jó anyagi helyzet: sokan mondták magukat szűkösebb anyagi helyzetben lévőknek.
Épp az ellentettje ennek az a csoport (15,2%), akik viszont inkább a tömegrendezvényeken fordul meg (férfiak, 30-50, kistelepülés). Jellemzően csak egyféle kulturális érdeklődésük van. A magaskultúra színtereit soha vagy rendkívül ritkán látogatják, és olvassák a legkevesebb könyvet - viszont a leggyakrabban vesznek részt sportrendezvényeken.
Az aktív, magaskultúrát fogyasztó klasszikus kulturális elit pontos körvonalát nagy kihívás meghatározni.
Mivel "Kultúrafogyasztói típusok a 2010 előtti hazai kultúrakutatások tükrében" c. fejezetet nem szemléztem, ezért mindenkinek érdemes elolvasni az eredeti cikket is. :)
